Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja Faludy Jenő vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban. Ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932) és a grazi (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meg is határozta pályáját.

1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Arthur Koestlerrel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Marokkón keresztül az Amerikai Egyesült Államokba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett, majd három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki az országban maradt, a nácik meggyilkolták.

1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, vezetésével döntötték le 1947. április 26-áról 27-re virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján 3 évre a recski kényszermunkatáborba zárták. Itt írt versei 1983-banMünchenben jelenhettek meg Börtönversek 1949–1953 címmel.

Faludy György életrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.

Szabadulása után fordításokkal kereste meg a kenyérre valót, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból. Londonban települt le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott  szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött át Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon tiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, melyen a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.

1988-ban hazalátogatott, majd 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. Pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 2006. szeptember 1-jén, otthonában érte a halál.

Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban, a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Zsuzsa a Haladás c. lapnak írt cikkeket. Ennek az újságnak a szerkesztőségében találkoztak először. A házasságból egy gyerek született: András (Andrew Faludy 1955. – 2010.) A Haladás után írt a Világosságnak is, és később a Népszavánál kapott állást. 1963-ban felesége meghalt.

1966-ban Máltán ismerkedett meg a nála 28 évvel fiatalabb amerikai fiatalemberrel, Eric Johnsonnal, akivel ezután 36 éven keresztül éltek élettársi kapcsolatban. Bár soha nem titkolta biszexualitását, egy 2002-es tévés interjú, melyben erről vall, mégis csak halála után, 2006-ban került adásba.

2002 júliusában vette feleségül Faludy Fannit (sz. Kovács Fanni), aki 65 évvel volt fiatalabb nála. A párt a halál választotta el.

1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlapban. Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották például Szabó Lőrinc fordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.

·         Heinrich Heine: Németország. Faludy György átköltésében. Kolozsvár 1937.

·         François Villon balladái. Bp. 1937.

·         A pompeji strázsa. Versek. Bp. 1938.

·         Dicsértessék. Középkori himnuszok. Műfordítások. Bp. 1938.

·         Európai költők antológiája. Műfordítások. Bp. 1938.

·         A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására. Bp. 1946.

·         Őszi harmat után. Versek. Bp. 1947.

·         Rabelais Pantagruelje. Műfordítás. Bp. 1948.

·         Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitskampf durch die Jahrhundert. Tatár Máriával, (Faludy Zsuzsával) és Pálóczi Horváth Györggyel. Wien 1957.

·         Emlékkönyv a rőt Bizáncról. Válogatott versek. London 1961.

·         My Happy Days in Hell. [Önéletrajz.] Ford.: Kathleen Szász. London, 1962.

·         [németül:] Heitere Tage in der Hölle. Ford.: Hans Wagenseil. München 1964.

·         [dánul:] Myne lykkelige Dage i Helvede. Ford.: Lotte Eskelung, Koppenhága 1964.

·         [franciául:] Les beaux jours de l’enfer. Ford.: Gara László. Paris 1965.

·         [magyarul:] Pokolbéli víg napjaim. Bp. 1987.

·         Karoton. A Novel. Ford.: Flora Papastavrou. London, 1966,

·         [ugyanez:] City of Splintered Gods. New York 1966.

·         Erasmus of Rotterdam. Életrajz. Ford.: Eric Johnson. London 1970.

·         [németül:] Erasmus von Rotterdam. Ford.: Walter Seib és Waltraut Engel. Frankfurt am Main 1973.

·         Levelek az utókorhoz. [Versek.] Toronto 1975.

·         Ballada a senki fiáról. Villon-átköltés. Andruskó Károly 48 fametszetével. Újvidék 1975.

·         East and West. Selected Poems. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1978.

·         Faludy György összegyűjtött versei. New York 1980. 

·         Börtönversek. 1949–1952. Az ávó pincéjében és Recsken. München 1983.

·         Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty Poems and One Speech by – –. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1983.

·         Twelve Sonnets. Ford.: Robin Skelton. Victoria, British Columbia 1983.

·         Selected Poems of George Faludy. Ford.: Robin Skelton. Toronto, 1985.

·         Ballad for Isabelle. Ford.: Robin Skelton. White Rock, British Columbia 1985.

·         Hullák, kamaszok, tücsökzene – Corpses, Brats and Cricket Music. Ford.: Robin Skelton. Vancouver 1987.

·         Faludy György–Eric Johnson: Notes from the Rainforest. Esszék. Toronto 1988.

Magyarul

·         Jegyzetek az esőerdőből. Bp. 1991.

·         Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Műfordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp. 1988. p.

·         200 szonett. Versek. Bp. 1990.

·         Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp. 1990.

·         Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp. 1992.

·         Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp. 1994.

·         100 könnyű szonett. Bp. 1995.

·         Versek. Összegyűjtött versek. Bp. 1995. Magyar Világ, 848 p., 2001.

·         Vitorlán Kekovába. Versek. Bp. 1998.

·                     Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés.Bp., 1987

·         Pokolbeli napjaim után. 

·         A Pokol tornácán. 

·         Faludy tárlata: Limerickek. 2001.

·         A forradalom emlékezete 

·         Heinrich Heine Válogatott versek Faludy György fordításában és Németország Faludy György átköltésében. Egy kötetben. 2006.

·         Versek – Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011.